/Yasmine/
7.Chapter
Ahogy Jahan kiejtette azt a pár szót a száján,szinte alig kaptam levegőt.Valamiért mindig is volt bennem egy olyan érzés hogy...hogyha valamelyikünket is bántanak,akkor azt ők is kapják vissza.Ha nem is Jahantól de akkor tőlem.Ez mindig így volt,bármikor megvédtem volna és így hogy most tudom hogy a sulimba jár elöntött a düh most ebben a pillanatban fel kaptam volna egy baseballütőt és szét vertem volna.Kicsit morbid de ha a nővéremről van szó akkor bármit megteszek.Jahan most jelenleg 24éves,és én 18 az bátyám pedig 23éves.Kris Én és Jahan mindig jóban voltunk egymással,szerettük egymást most is így van csak Krist már alig látjuk,ha itthon is van akkor is csak pár órára és mindig azt mondja nekünk hogy valami "irtó" fontos dolga van,mert pár srác felhívta őt.
Mikor még kisebb voltam,egyszer kihallgattam őt.Be másztam a gardróbba,amit hallottam elég meghökkentő volt.Nem igazán hallottam a nevüket,de ha jól tudom valami Har..idáig hallottam és még voltak rajta kívül többen és azt is mondta hogy veszélyben vagyunk(?)nem értettem a szobába nagyon nagyon kínos csönd állt be és hallottam a férfit aki beszélt Krissel.Abban az időben 16 voltam na jó nem voltam olyan kicsi.A férfi ezt mondta :"Látták a húgodat,szóval jobb ha vigyázol rá."A szívem szinte ki hagyott még most is próbálom megfejteni de valahogy nem sikerült és még nem kerültem életveszélyes helyzetbe,és feltehetően nem is fogok.
Az időre pillantva vettem észre hogy már fél nyolc volt.Így elment az idő?Talán túl sokat gondolkodom?Hát nem tudom de Harry sem jön már az biztos,vagy kitudja neki mit jelent az "Este" szó...Reménykedtem benne hogy eljön,mivel nem akarok egyest kapni,és el sem mondtam anyámnak hogy a tanárom kis híján megfenyegetett tök vicces.Nem tudom miért de régebben mindig volt egy olyan érzésem hogy este bárki rám törhet és megölhet.
Sok horror filmet néztem,mert imádom meg minden.Az volt a legijesztőbb mikor az éjszaka kellős közepén meghallották hogy valaki csönget,és ők meg le mentek az emeletről,és ki nyitották az ajtót,és a gyilkos egy fegyvert fogott a csajra.A csaj annyira megijedt hogy még sikítani sem tudott,hogy az anyja meghallja.a csajt elhurcolták valami féle sötét sikátorba,amitől őszintén kiráz a hideg.Utálom a sikátorokat.
A gondolataimba annyira bele merültem hogy nem is vettem észre hogy a nővérem elaludt.Chh..Nem bántam,be takartam,és azon gondolkodtam hogy én is be fekszem mellé és elalszok,de holnap is van nap,és ráadásul nincs is hétvége. Így gondolkodás nélkül,fel húztam Kris egyik kedvenc fekete pulcsiját,mindig ez volt rajta.Imádom olyan meleg,mintha itt lenne velem,biztonságban érzem magam.A házban egy villany sem égett,mivel mindenki aludt.Én még éhes voltam és tudtam hogy már nincs kaja mivel apa meg ette,valószínűleg.Most valami nasi rám férne,mikor jöttem láttam erre felé egy benzinkút-t.Le siettem a konyhába,vigyázva hogy ne hogy le essek,és fel húztam a fekete bakancsomat.a telefonomat Kris pulcsijába dugtam amit viseltem,és szép lassan kinyitottam az ajtót nem akartam senkit felébreszteni.Ahogy kiértem megcsapott az a kellemes langyos levegő.Azt hiszem élvezet volt sétálni.A levegő átjárta az egész testem,kicsit fáztam de nem érdekelt mert a pulcsim bundája melegen tartott.
A benzinkút elég messze volt,és már megbántam hogy nem kocsival jöttem.Szó szerint beszaladtam a benzinkútra,és éreztem amint a testemet meleg járja át.Fantasztikus érzés volt.Köszöntem az eladónak,majd nézegetni kezdtem a csokikat.Pár tábla csokit le vettem ,és mentem volna de eszembe jutott hogyha csokit eszek akkor szomjas leszek.Szóval el lépkedtem az italok felé,azt hiszem jobban tettem volna ha nem teszem.A söröknél ott volt egy pasi.Fekete bőrkabátot viselt,a haja fel volt zselézve,és fekete napszemüveget hordott.Nagyon emlékeztetett valakire,őszintén szólva féltem tőle,inkább el kaptam egy italt és mentem a pénztárhoz.Az ismerős alak fel nézett,majd újra le az italokra.a telefonja megcsörrent,megugrottam hirtelen nem tudom miért de kirázott a hideg.egy mély rekedtes hangot hallottam a telefonból,ugyan is elég közel volt hozzánk,olyan...olyan ismerős volt ez a hang mintha....mintha már hallottam volna.
A pasi csak annyit mondott hogy : " Jó viszem már is ott vagyunk." Teljesen ledöbbentem,vagyunk?ki az a vagyunk?Ki néztem az ablakon senki sem volt ott,csak egy fekete autó.Na jó most nagyon féltem,bárcsak kocsival jöttem volna.
Miért?Miért vagyok ilyen hülye hogy az éjszaka közepén sétálok?Bármilyen drogosok elkaphatnak és megerőszakolnak vagy valami rosszabb.Most egy kicsit át gondoltam amit a pasi mondott Krisnek.Életveszélyben vagyok?Nem.Nem az nem lehet.Az eladónő olyan lassan mozgott mint egy csiga.Kezdtem bepánikolni,és ideges lettem hogy nem láttam senkit kint.
" Kérem kicsit gyorsabban nem lehetne?"sürgettem a pultost.Egy kicsit gyorsított a tempóján,kifizettem és épp hogy ki értem az útra megint elöntött a félelem,hogy el fog kapni.De...Lehet hogy a pultosnőnek mondta,basszus de hülye vagyok.!Nem engem akarnak elkapni.Huh ezt aztán megúsztam.A szatyorból ki vettem egy tábla csokit és enni kezdtem,imádom a csokit.
Ahogy sétáltam,valamilyen fura de még is különös érzésem támadt.Mintha valaki követne engem.Beképzelem magamnak.de nyomban rá jöttem hogy nem,ez valós.Hallottam ahogy valaki a hátam mögött lépkedett.A pulzusom az egekbe szökött,és kicsit gyorsítani kezdtem,de Ő is.Az arcomon lefolyt egy könnycsepp.Nem tudtam mit tenni,hátra forduljak vagy ne?Végül döntött a kíváncsiságom,és hátra néztem.Nem,nem kellett volna.ez az a pasi aki azt mondta hogy "Már is ott vagyunk". A férfi közelített hozzám,de én nem tudtam megmozdulni.A lábaim a földbe gyökereztek,csak álltam ott teljesen ledermedve.Soha sem éreztem még ilyen félelmet.Arra eszméltem fel hogy a kezei a derekam körül voltak,és felemelt engem.A hátára dobott mint valami zsákot.A válla a hasamba nyomódott,és a csoki kiesett a kezemből.A hátát kezdtem el ütni.A benzinkútnál voltunk ismét.
"Engedj el Te rohadék"Kiáltottam,amilyen hangosan csak lehetett."SEGÍTSÉG"Ordítottam remélve hogy az eladónő meghallja.Elértem célomat,a nő kinézett rám,majd vissza fordult,mintha semmi sem történne.
"Ne ordíts már,vagy azt hiszem valami robbanni fog."A hangja tele volt dühvel,a szőke fiú bedobott a hátsóülésre,és lezárta az ajtókat.Beült a volán mögé és beindította a motort.
"H-Hova viszel engem?"Kérdeztem immáron folytak a könnyeim,nem tudtam volna őket megállítani,de nem is akartam.a férfi nem válaszolt,csak ment egyenesen."Mit fogsz velem csinálni?
"Elviszlek a főnökhöz"Mondta egy mosoly kíséretében.
"M-Mi?Micsoda milyen főnökhöz?"Alig jutottam szóhoz,dadogva beszéltem.
"Mi a neved?"Kérdezte,figyelmen kivűl hagyva a kérdésem.
"Nem rád tartozik."Szedtem kicsit össze magamat.A bátorságom hamar elszállt,mikor a keze megfeszült a kormányon.És szinte majdnem hogy kiabált velem.
"De igen is rám tartozik"Ordította el magát.A pulzusom az egekbe szökött,félek tőle.mindig azt mondtam hogyha bajba kerülök akkor leütöm őket vagy ilyesmi.De tessék,most meg sem merek mozdulni.Itt ülök az el rablómmal,tehetetlenül.
"Y-Yasmine"Böktem ki,de akkor is úgy éreztem hogy ez nem helyén való.
Láttam egy gyújtót a váltónál.De mit csinálhatnék vele?A nadrágomba találtam mentolos cukorkát.Tök jó,hozzá vágom majd és várom hogy kiszálhassak? Eszembe jutott hogy van kólám.Egy teljesen más utcába fordultunk be,szerintem a város végén vagyunk.Egy romos ház elé parkolt le.Itt az idő.Ki vettem a kólámat a szatyorból,és bele dobtam a megmaradt cukorkáimat.Hátra nézett,és pont az arcába ment az egész.Az egész kóla az arcába landolt.El mosolyogtam magam,hogy ilyen szuper tervet találtam ki.Megragadtam,a kilincset és szaladtam ki.Épp hogy el értem a járdát,megéreztem két erős kart a csuklómon.Visszarántott,teljesen a mellkasának nyomva.A ruhája elázott a kólámtól.
"Nem menekülsz innen te ribanc"Mondta széles mosolyt húzva ajkaira.Lefagytam,utáltam ahogy hozzám ér.
a bejárat felé kezdett ráncigálni,az ajtó néhol meg volt sérülve,vágás nyomok voltak rajta.Az egész ház ilyen volt.Be léptünk a házba,ahol az orromat a dohos szag ütötte meg.mindenhol koromsötét volt.Időm sem volt körbe nézni,a szőkeség egyből az emeletre húzott.Az első ajtóval álltunk szemben.Fel néztem a rejtélyes alakra,és vártam hogy elengedjen.
"Nyisd már ki"Ordított rám,amitől megugrottam.Csurom víz volt,a hajából is még csepegett le a kóla.
Megfogtam a jéghideg kilincset,és lenyomtam.A hátamon éreztem a nagy kezét,amint belökött a szobába.Megfordultam,és csak mosolygott,ami még jobban megrémisztett.
"Remélem jól fogtok szórakozni."Röhögte el magát,majd be csapta az ajtót.
Mi az hogy fogtok?Megint kezdi.Az ajtóhoz szaladtam,de már késő volt.Le csúsztam a földre és utat engedtem a könnyeimnek.Amit gondoltam hogy soha nem lehetek életveszélyes helyzetben,most aztán minden a feje tetejére állt.De nagyon is életveszélyes helyzetben vagyok.Elraboltak engem,és most egy sötét szobában vagyok teljesen egyedül...
Az ágy mellől mintha hallottam volna valamit,feltápászkodtam,majd össze szedve bátorságomat,a sötétségbe kiabáltam.
"Ki az?Ki van ott?"Ordítottam el magam,lehet hogy csak képzelődök hogy már hangokat hallok?Lehetséges hogy ez már csak a félelem?De nem...
Egy sötét alakot láttam felém közeledni,úgy megijedtem hogy az ajtóhoz húzódtam.Két erős kezet véltem fel fedezni a derekamon.Egy könnycsepp folyt végig az arcomon.Az ablakon csak a holdfény világított be,így valamit csak kiláthattam ebből a személyből.Felém tornyosult,és a hatalmas kezeit fel emelte.Azt hittem hogy pofon vág,így elfordítottam a fejemet,és a szemeimet összeszorítottam.De nem,vártam az ütést de semmi.Ehelyett csak a kezét éreztem ahogy gondosan a taromra helyezte és a hüvelykujjával letörli a sós könnycseppet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése