11.Chapter

                                         





Ahogy be értem el kértem a kulcsot..A tükörbe nézve,el szörnyedtem magamtól,a hajam össze vissza állt. Meg mostam az arcomat,majd a hajamat kezdtem el igazítani. Fel húztam a pulcsim ujját,és rá néztem a sebekre. Hogy tehettem ezt? Szégyenlem magam. Nagyon . Sóhajtok egyet,majd ki megyek a mosdóból. A szemeim,meg találják,Harry érdekes arcát,miközben a telefonján böngészik. A szemeim meg állapodnak  az italoknál. A whiskiknél nézelődöm,és meg találtam a Jamesont. Irish Whiskey. El kaptam egyet,majd a pulthoz állok. Az eladó meg kérdezi hogy kérek e mást,igen. Talán. egy doboz cigit. Ki fizettem,majd kisétálok az üzletből. A cigit,bele teszem a zsebembe,a kocsi elég közel áll hozzám. Rá nézek a cipőmre ami ki van kötődve. Szuper. Le teszem a földre a Whiskeyt,és el kezdem be kötni. Majd hirtelen fel kelti valami a figyelmemet. Harry ordibál. Nagyon lassan kötöm a cipőmet. És mikor végeztem,úgy teszek mintha valami fontos dolgom lenne még. Fel állok,és felé kezdek sétálni. A lélegzetem is el áll mikor el csípem az utolsó mondatát. Megbánod Kris... Mi a franc? Milyen Kris? És mit bán meg?

Beülök a kocsiba,és be kötöm magamat. Harry dühös arcával,találom magam szembe. Az üveget le teszem,a lábam közé. Kezei ,a kormányon vannak, olyan erősen fogja,hogy ki látszódnak az erei. A bal kezemet rá helyezem az övére amire láthatólag meg nyugszik és lazít a  szorításán. A szemeibe nézek,ami furcsán csillog. Mérgesnek tűnik,nagyon mérgesnek.

-Minden rendben?- Próbálok lágyan beszélni hozzá,valamennyire sikerül is,de a feszültséget lehet hallani a hangomban.  Amint rám,néz a tekintete el lágyul. A mellkasomra néz,most meg mit a francot néz? Le nézek  és látom a kereszt nyakláncot a nyakamban, amit az ismeretlen fiú adott nekem.  A nyakláncot,bele tűröm a pulcsimba. Majd megint rá nézek és mosolyog? A gödröcskéi előtűnnek. Nem értem. Érzem hogy a az összes vér a fejembe száll,és elpirulok.

Be indítja a kocsit,és elindulunk. A kíváncsiságom most is felülkerekedett rajtam,muszáj megkérdezem hogy ki volt az .Meg fogom az üveget,és el kezdem húznia  dugót. Meg fogom az üveget és a szám elé emelem. Majd egy jó nagyot kortyolok az italból. Imádom,ez a kedvencem. Harry kitágult szemekkel figyel engem.Érzem ahogy az alkohol az ereimbe folyik,és jobb el tereli a figyelmem..hmm.

-Uh..kivel beszéltél?-

-Semmi közöd nincs hozzá..-Ahogy ki mondta ,teljesen le fagytam?Mi van? Most meg mi a baja van? Szólásra nyitottam a számat,de a telefonom el kezdett rezegni. Ohh bassza meg. A kijelzőn Kris neve villogott.

-Yasmine ,hol vagy most?-Kérdezte tőlem. A hangja szigorú volt.

-Neked is Szia-Fordultam az ablak felé,mintha így Harry  nem hallana semmit...

-Válaszolj,Kérlek.-Hangja könyörgően hangzott. Miért érdekli hogy hol vagyok és mit csinálok?Alig hív fel,ja nem is pontosabban soha nem hív fel.

-Kocsiban-Válaszolom flegmán.Egy ideig nem is szól bele majd vissza jön a hangja..

-Yasmine Yousaf ne viccelődj velem,hol a francba vagy?-A hangja ideges.

-Anyához megyek oké?-Már éppen le akartam tenni a telefont ,mikor Harry megköszörülte a torkát.Kris egyre feszültebb lett,és tudtam hogy ő is a száját rágcsálja mikor ideges..

-Ki-Ki volt az?Yasmine ki a franc volt az?-

-Umh..Egy barátom-Harryre néztem,aki alig bírta visszafojtani a mosolygást..a mosolyától mindig mosolyognom kell,de ez esetben most nem tudtam..Kris felhúzott.Hogy csak így rám tör hogy hol vagyok,miközben ebben az évben még kurvára fel sem hívott..-Szia Kris- Ahogy ki nyomtam,a telefont be csúsztattam a zsebembe.Az üveget előkaptam,és jó nagyokat kortyoltam belőle.Harry csak nézett.Haha ő nem kap.!

-Hmmm..Igen..Ahww...Ez valami...isteni..ez a mennyország...Imádlak James.!-Haraptam be ajkamat,Harryre néztem aki fuldokolt a röhögéstől.

-Azért el ne élvezz.-Mosolyog tovább,én pedig az arcomról pirosságot próbálom takarni, a hajammal.

-Fogd be.-Böktem,ki.Próbáltam sértődött arcot vágni,de nem bírtam megállni,hogy el ne mosolyodjak.Majd el kezdtünk röhögni.Az alkohol megint csak megtette a hatását.

Ahogy megláttam a nagy fehér házat közeledni,abba maradt a nevetés.És a a jó kedv is el tűnt.Mit fogok mondani anyának?Bassza meg,nem tudom..Mi lesz velem,te jó isten.A bizsergés az egész testemet át járta,kissé remegtem,mivel fogalmam sincs hogy mit fogok mondani neki.Egy nagyot nyeltem,majd megint a házra pillantottam,ami nagyon közel volt,ekkor vettem észre,hogy meg állt az autó.Innen élve biztos nem fogok kijutni. kiugrottam a kocsiból,majd felsétáltam a lépcsőn,ekkor hallottam meg a cipők kopogását.Hátra néztem,de belebotlottam egy izmos mellkasba,felnéztem az illetőre,aki nem más volt mint Harry.Fel néztem rá, zöld szemei újból rabul ejtettek engem.Mélyen a szemeimbe nézett,majd meg éreztem a kezét a derekamon.A karjaim akaratom ellenére is a nyaka köré fonódtak.Egy pár percig csak néztük egymást,majd közelíteni kezdett.Lehunyta a szemét ,épp arrébb húzódtam,és a nyakába fúrtam a fejemet.Egy halk,de még is minden szónál többet mondó sóhaj hagyta el a száját. Akartam azt a csókot nagyon,is nagyon akartam.de nem tehetem ezt Jahannal.

Ő nem ezt érdemli,mindig kedves volt vele,na jó le számítva a tesó bunyókat.De hát lányok vagyunk,mindig veszekszünk valamin.Ez már biztos meg esett,mindenkivel.Azt leszámítva,soha sem csalódtam benne.mindig mindent megtett értem.voltak furcsa pillanatok az életünkbe,de ez tök normális.Mostanában,viszont mikor beszéltem vele,visszafogottnak tűnt,a hangjából mindig azt szűrtem le hogy valami ,fontos dolgot hallgat el előlem.Pedig bennem megbízhat,én nem adnák ki senkinek.Hiszen még is csak testvérek vagyunk.

-Nem lesz semmi baj!-Simított végig a kezemen.A figyelmem,azonban a fültágítójára,és a Pc-jeire vándorolt.

-Huh,hát akkor vágjunk bele"Suttogtam,majd egy utolsó pillantást engedtem meg magamnak.Az ajtót a leghalkabban nyitottam ki.Be sétáltam a házba,majd beljebb mentem.Mint egy rossz kémkedős film. Az ajtó egy hatalmasat csapódott mögöttem.Mi a ..?Hátra néztem,Harry bocsánatkérő tekintetével találtam magam szemben.a konyhába hallottam hangokat,gondolom hogy anya ott van.És ezt már nem úszom meg szóval jobb most mint később.Ezért is tudattam vele jelenlétemet.

-Anya,megjöttem!!-Kiáltottam el magam.Anya is ki kiabált hogy a "konyhába". Féltem be menni,így inkább kint maradtam. A nappaliban álltam,mikor anya szólt nekem hogy miért nem megyek be hozzá. Nem válaszoltam,csak álltam tovább ott. Harry kint maradt,és azt hiszem a kanapét tanulmányozta. A lakásunk alsó szintje három részre van osztva.Van a konyha,a nappali és az előtér. Az előtérben,van egy nagy fotel és egy Tévé. A nappaliban pedig az asztal.

A másik szobából,kiszűrődő hangokat nem tudtam mire vélni. Így kinéztem. Harry kanapén ült,és a pólóját törölgette. Előtte pedig  a pohár a szőnyegen hevert. Hogy tudta le inni magát?Ez ... Hallottam anya lépteit,ahogy a konyhából,egyenesen felém tart. Az asztal sarkába kapaszkodtam meg,mivel úgy éreztem hogy hamarosan felmondják lábaim a szolgálatot. Anya lehajtott fejjel,jött be a konyhába,éppen egy poharat .

Igazából,még mindig csodálkozom,hogy nekem miért barna a hajam,vagy is feketés...Miközben anyának szőke.Ez szerintem rejtély marad,vagy is apára hasonlítok. Semmi kétség ellene hogy rá hasonlítok. A legrosszabb dolog,hogy én és az unoka testvéreim,messze vagyunk egymástól. Mivel én itt Londonba,ők pedig Egyiptomban élnek. Arabok,és náluk teljesen más a szokás mint nálunk,Jahannal.  Ünnepekkor midnig színes ruhákba kell fel öltöznünk.

Anya arcáról,le sem lehetett vakarni a mosolygást,míg meg nem látott engem. A pohár ki esett a kezéből,és a szája is tátva maradt.Anya ott állt az ajtóban. Halott sápadtan,összeszorított ajkakkal. Hosszasan rám emelte tekintetét,próbálta összeszorított ajkai között kipréselni a szavakat,de hiába.