14.Chapter

Nem gondoltam volna. Tudom hogy egy hülye gonosz picsa. De nem gondoltam volna tényleg hogy erre képes. Az ütő is megállt bennem,mikor ki ejtette azt az egyetlen,de mégis sokat érő szót a száján. A vér megfagyott bennem,és az arcom valószínűleg lesápadt. Igazából,elég volt mára ennyi. Én csak be szerettem volna feküdni az ágyamba. Miután anyám ,megvert és kitagadott. Ja és Harry miatt fel vágtam a bőrömet. De nem,ilyen egyszerű hogy is lehetne valami?Hát igen,emberek. Ez az én szerencsém. Ki fognak rúgni az iskolából. Ezt nem akartam. Legszívesebben most fejbe rúgtam volna.,hogy lehet valaki ennyire szívtelen?

- Ez nem lehet igaz. - suttogtam,amilyen halkan csak tudtam. De mind hiába,Cara meghallotta.

- Hogy mit mondtál? - Mosolygott.

- Semmit. - Mondtam idegesen,majd kirohantam az irodából.

A szobámba siettem,de az én szerencsémnek köszönhetően el estem. Még szerencse hogy a kezeimet  magam elé helyeztem,különben,eltört volna az orrom. Hirtelen minden  felidéződött,az első nap. A hátamra feküdtem,és gondolkodtam. Mennyi minden történt velem. Mikor az anyámmal jöttem  fősulira. Mikor az a punk fiú ki lépett az ajtón. És én elestem. Most ugyan ott fekszek,mint akkor. Majd találkoztam Rosáékkal,aztán el mentünk a buliba. És minden megváltozott. Nem vallottam be soha senkinek,hogy tetszik Harry mivel ez nincs is így,vagy hogy esetleg szeretem. Vagy csak az a problémám,hogy magamnak nem vallom be. Talán ő  az aki ellopta a szívem? Talán lehetne együtt jövőnk? hogyha kirúgnak a suliból,ő más csajt fog majd szédíteni? Ez nem igaz,hogy állandóan csak rá gondolok. Nem szeretem őt... Vagy talán még is...     Igen,ez biztos,szeretem őt. Szeretlek Harry.

A gondolatmeneteimbe azonnal belemosolyogtam. Végre be vallottam saját magamnak,hogy szeretem Őt.

Ez volt ennyire nehéz?

Igen.

De..Ő vajon hogy érez irántam. Hülye vagyok. Miért is érezne valamit irántam? Én csak egy naiv és hülye lány vagyok. Aki a szerelmét keresi,de olyan nem normális hogy felvágja az ereit. Egy gyilkos. Egy kibaszott gyilkos. Vajon minden lánnyal ezt csinálja? Hagyja hogy belé essenek,aztán csak úgy semmibe veszi őket? egyáltalán hol van most? Hülye kérdés alap hogy a szobájában.

Az idegességem,felül múlt mindent,és onnantól már semmi sem számított. A lábaimra álltam,és az utam a göndör szobája felé vezetett. Ki csaptam az ajtót,de meglepődtem. Kurvára meglepődtem. Sehol semmi,és senki. Mi van itt?  Beljebb merészkedtem a szobába,és kutatni kezdtem. Hol a szarba lehet.? Miért nincs itt senki? A cuccai sincsenek itt.. Mi történt? Én ezt nem értem. Kiléptem a szobából,majd az enyémbe futottam. Nem kellett sokat futkorászni,mivel szemben van a szobánk.

Rosa,sehol sem volt. Mi folyik itt ? Miért nincs itt senki? Semmit sem értek. Az ágya teljesen felforgatva. Na és Zoe? Zoet,már egy pár napja nem is láttam. Órákon sem volt bent. Mi történt vele? Kezdek aggódni,hogy esetleg... Nem ..nem az nem lehet.. Nem rabolhatták el. Bár az a szőke fickó bármire képes lenne. Az ágyon gondolkodva,megpillantottam egy igen csak érdekesnek tűnő dolgot. Egy boríték.

Fogalmam sem volt hogy  kié lehet,de reménykedni mertem,volna hogy Rosaé. Egy piros boríték. És..És talán én vagyok egyedül ebben a nagy épületben? Mikor megfordítottam,ott állt a nevem. Az én nevem. Kezdtem egyre csak kíváncsibb lenni. Fel bontottam, a borítékot,majd  a tekintetem a levélre esett. Fekete vastagbetűkkel volt írva. Egy aprócska,fehér lapra. Összesen,csak négy szó. Csak négy szó állt a papíron. Soha ne vedd le.! Hxx.  H... Többször végig futottam ezen az egyetlen egy mondaton. Nem hiszem el. H.. Azaz,Harry. Minden bizonnyal,csak őt ismerem. De..De az nem lehet. Ő raboltatott el azzal a fickóval? Ez nem hiszem el. Most hogy így vissza gondolok,nem véletlenül,mosolygott,mikor meglátta az ékszert.

Az érzés,mikor rá jössz hogy egy olyan fiúba,szerettél bele,aki elrabolt téged. A szíveddel együtt. Igen. Azt hiszem ő az aki,mind ez a pár hét,hónap után elrabolta a szívem. Soha életemben ,sem éreztem,még így. Tudom hogy most nagyon dühösnek kellene rá lennem. De nem megy. Egy ösztön,valahol legbelül,azt súgta nekem,hogy nézek ki az alakon. Szürke égbolt,az eső csak ömlött. Noha az eső el vette a figyelmemet,akkor is Ő sokkal érdekesebbnek bizonyult számomra. Ott állt,a fekete telepjárójának támaszkodva. Király kék kabátja,majdnem térdig ért. A haja össze vissza állt,az eső miatt. De ő mégsem mozdult.Csak állt ott és engem figyelt.

Nem kellett több. Ki rohantam a szobámból,és egy száll toppban,indultam lefele. Nem érdekelt. Semmi sem érdekelt. Csak,az hogy megtudjam az igazat. Mi az igazság. A bejárati ajtót,feltéptem, és rohantam a göndörhöz. A kezeit ki vette a kabátja zsebéből,és el kezdett közeledni,felém. Az eső ,még mindig ömlött,és az ég nagyokat,dörgött. Ha most egyedül lennék egy sötét szobába,biztosan félnék,de most semmi sem érdekelt. Csak az hogy minél hamarabb ,oda érhessek Harryhez. Teljesen el áztam,a hajamból ömlött a víz.

Egyetlen egy méter választott minket el . A nyakába ugrottam,Ő pedig szorosan tartott. Mintha az élete függne tőle. El húzódtam tőle,hogy a szemébe tudjak nézni. Egy percig sem tétlenkedett. Puha ajkait az enyémre tapasztotta. Majd lassan,és finoman,kezdte mozgatni ajkait az enyémeken. A szemeim lecsukódtak. Majd forró nyelve,az enyémmel járt vad táncot.  Legcsodálatosabb pillanat. Esőben csókolózni azzal aki,az életet jelenti neked. Nélküle az élet,semmi lenne. Legjobb pillanat.

Királykék  ballonkabátját,körbe tekerte rajtam,az esőtől védve engem. Tudtam,hogy holnapra  meg fogok fázni,de nem érdekelt. Ha ez az ára,megteszem. Érte bármit. De... Akkor is nyomja a szívem az a egyetlen egy rossz,nagyon rossz cselekedete. Amit talán,soha az életben nem fogok majd el felejteni. Ez már örök emlék marad,nekem. A kérdés már egy ideje fogalmazódik bennem. De nem tudom hogy hogy kezdjek bele. Mit fog tenni. Egyáltalán megéri? Nem akarom őt is elveszíteni. De...azt hiszem hogy ez rohadtul nem helyes amit most csinálunk . Hiszen a nővérem pasija. Aki ráadásul velem egyidős,és szeretem. Hogy voltam képes ,ezt megtenni?

A gondolatra azonnal,elhúzódtam Harrytől,és próbáltam le rázni magamról a kezeit,ami gondosan tartott engem a derekam körül. A mellkasánál fogva,próbáltam el húzódni tőle,de esélyem sem volt. Nem is Hazz lenne. 

- Engedj el. - Kérleltem,őt. De mint aki meg sem hallotta volna amit mondtam,folytatta ugyan azt csak éppen a nyakam hajlatánál. Apró,nedves puszikat hagyott,a fedetlen bőrömre,egészen az államig. - Engedj el .! Most.! - Szóltam rá kicsit hangosabban. Majd végre sikerült kijutnom ,erős fogásából.

Hátráltam tőle,egy két lépést. Majd hajamba túrtam,és elsimítottam vizes tincseimet a szememből.

- Meg fogsz fázni.- Szólalt fel hirtelen. Hogy mi van?? Most komolyan csak ennyit bír kimondani,mikor éppen  a nővéremet csalja meg,pont a húgával?? Ez normális?

- Hát,ezt nem hiszem el. Csak ennyit bírsz kibökni,miközben a nővéremet csalod? És mi a francokat is foglalkozol te én velem? - Fakadtam ki . A kezeim hirtelen magam elé vezettem,így próbáltam tudtára adni hogy rohadtul nincs semmi rendben.

- Pontosan,és az a valaki akivel a nővéredet csalom,pont te vagy. - Mondta olyan lassúsággal,hogy beleremegtem. Egyre jobban közeledett felém. Én meg egyre jobban csak hátráltam,mígnem beleütköztem valakibe....