13.Chapter

Úgy gondolom hogy,ez volt a legszörnyűbb nap. Soha sem gondoltam volna,hogy anya kitagad. És akkor apa mit mondana? Vagy..esetleg,talán vele megtudnám beszélni. Valahogy ,mindig is jobban megértettük egymást. De akkor is félek. És ha Ő is olyan lesz mint anya? Talán majd be megyek a munkahelyére. Mivel,haza nem mehetek. Vagy inkább csak találkozok vele a parkba.. Basszus félek. Ezek után félek. És Ha apa is olyan lesz mint anya? Harry nem lehet ott mindig,hogy megvédjen. De azt hiszem ezt fogom tenni,de nem ma. Ma elég volt ez is. Teljesen kimerültem,inkább csak...csak vissza megyek a fősulira.Ebben a hónapban,sokat rontottam a jegyeimen. Tanulnom kéne,de akárhányszor,le ülök hogy most talán,valami a fejembe  is megy. A gondolataim mindig  Harryre irányulnak.

A tökéletes, és puha ajkaira. Izmos felsőtestére. Mogyoróbarna, göndör hajára. Gyönyörű zöld szemeire. A csókjára. Valami eszméletlen.Na jó hagyd abba Yasmine.

Hazz kocsija felé,vettük az irányt. Ki nyitotta nekem,az ajtót majd habozás nélkül,be pattantam. Vártam hogy üljön be,a kocsiba. Be kötöttük magunkat - most egy szót sem szólt - és a fősulihoz mentünk.

Azon gondolkodom,hogy mi járhat most a fejében? Ez tök ciki volt,hogy látott így,és ahww....Ezt nem hiszem el. Miért engedtem neki,hogy megcsókoljon?Miért engedtem hogy tökéletes ajkait enyémekre nyomja? Miért? Miért? Ha vissza érünk,az lesz az első dolgom,hogy be fekszem az ágyba,és alszok. Tanulnom,kéne. De most,nem menne. amióta,Harryt meg ismertem,minden rosszabb lett. Anya meg utált,lerontottam a jegyeimet. Gimibe, jeles voltam mindenből. Úgy érzem,ez a múlt. És ha így fogom folytatni,megbukok,. Azt pedig nem engedhetem meg magamnak. Őszintén,  szégyenlem magam amiatt hogy a nővérem,pasijával,kavarok. Jesszusom ezt hogy gondoltam? Én valószínűleg,be ütöttem a fejemet. Ezt nem csinálhatom tovább. De mikor a közelében vagyok,úgy érzem hogy fel robbanok. Nem lehet ezt szavakkal le írni.

A gondolat menetemből,a Fősuli,tégla épülete rántott ki. Harry le parkolt,én meg sem várva semmi választ,vagy hogy mondjon valamit. Ki pattantam a járműből,és szaladtam fel a szobánkhoz. Le nyomtam az ezüstös kilincset,majd az ágyamra borultam. A szemeim már csukódtak volna le,de egy nőies hang szólalt meg mellőlem.

- Én most,nem aludnék a te helyedben. - Szólalt meg ,Rosa.

- Mi? Miért is ne ? - Kérdeztem tőle,álmosan. Majd ki nyitottam a szememet.és Rosa-ra néztem.

- Tudod,amíg te nem voltál ,itt addig az igazgató engem keresett meg. És mondta hogy még ma ,szóljak neked,mert valami nagyon  fontosat akar mondani neked. - a hangja nagyon mély lett hirtelen. De nem érdekelt az igazgató nő. Majd holnap be megyek hozzá.

- Majd holnap be megyek hozzá. Nem lehet " annyira " fontos. - emeltem ki az annyira szócskát.

- Biztos hogy az volt ,és  most fel kelsz és oda mész. Vagy én foglak oda vinni. - Állt fel Rosa.

- Rosalia,most hagyj békén. -

- Nem,most fel állsz szépen. - Húzott le az agyról.

- Jó,oké. Meg adom magam,csak eressz el.! -  Bököm ki nagy nehezen,majd az ajtóhoz sétáltunk,és egyenesen az igazgatónőhöz vettük az irányt.

Igazából,fogalmam sincs hogy mi lehet olyan fontos hogy holnapig nem várhat. Az iroda előtt álltunk Rosaval,mikor hallottunk hangokat. Be  néztem az ablakon,hát ezt nem hiszem el. Ez  mit keres itt?  Cara... Rosaval szembe fordultam,egy afféle, "kérlek,nem akarok be menni" nézéssel ajándékoztam meg. A szemeiben csak a dühöt véltem felfedezni. miért dühös rám?

- Mi a baj ? - Kérdeztem ,halkan.

- Tudod,nem  hittem hogy ezt meg tudnád csinálni. De azt hiszem tévedtem veled kapcsolatban. - Suttogta mérgesen.

- Mi? Miről beszélsz ? Rosalia mi a bajod van? -Kérdeztem,immár én is kicsit erőteljesebben.

Semmit sem mondott válaszul. A csuklómhoz nyúlt,én pedig azonnal fel szisszentem. Basszus,hogy a francba jött ez rá? Hát persze,a véres törölköző. Mit is gondoltam,hogy majd ott hagyom és nem veszi észre. A fejemet le hajtottam. Nem bírok a szemébe nézni. Nem  akartam hogy rá jöjjön,és én is hülye vagyok hogy megtettem.

- Most pedig,menj be. - Nézett rám. Szemei mindent el árulták. Dühös és csalódott volt. De hát ilyenkor mit is várjon az ember?

Le nyomta a kilincset,majd ki nyitotta az ajtót. Ott álltam,megsemmisülve. Csak ezt nem akartam. Ugye...ugye Rosa nem mondta el az igazgatónőnek? Bárhogy is volt,ezt már nem tudhatom meg,mivel mindketten rám szegezték a tekintetüket. Rosát kerestem,de már eltűnt. Itt hagyott. Magamra hagyott velük.

Át léptem a küszöböt,és becsuktam magam mögött az ajtót. A gondolataim,még is csak arra irányulnak,hogy mi a faszt keres ez itt? Ha az igazgatónő velem akart beszélni,akkor ő miért van itt? Vagy talán Rosa el mondta neki? Nem hiszem hogy megtenné. Vagy még is ,akkor sem nézem ki belőle.

Ezekkel a gondolatokkal,ültem bele az egyik zöld fotelba. Cara a bal oldalamon ült,és csak mosolygott rám. Ebből is csak rossz sülhet ki. Nagy nehezen,de sikerült végre az igazgatóra pillantanom. a bátorságom,hirtelen nőt meg,ahogy láttam hogy az igazgatónő nem mérges.

- Umh...M-miért hívott igazgatónő? - Kérdeztem a legegyszerűbb kérdést,amit ilyenkor szokás. Az igazgató,nem pazarolta az idejét,bele fogott a közepébe.

-  Yasmine,maga egy kitűnő tanuló volt. És ezt maga is tudja. Tudom hogy képes,összeszedni magát. Hogy maga egy okos lány. - Hallgatott el egy pillanatra. - Az utóbbi időben,elég sokat rontott. A tantárgyai 100%-ából, 90-et rontott. Ez nem épp a legjobb teljesítmény. Maga is tudja hogyha így folytatja,megbukik. Vagy esetleg,kereshet egy másik főiskolát. És még valami...Remélem tudja hogy a testi sértésért,akár ki is rúghatom. -

- Igen,igazgatónő. Már én is mondtam neki,de ő rám sem hederít. És mindig csúnyán beszél velem. És elzavar. -  Szólal meg hirtelen,Cara. Majd elkezdett szipogni,mintha sírna. Hogy mi a franc? Nem is beszéltünk. Azta geci mindenedet te kis ribanc , egy szánalom vagy drágaságom - gondoltam magamban. -

- Ki kérem magamnak. Beszélni sem beszélünk. Ha hozzám is szólsz csak annyit mondasz hogy "  menj már arrébb te kis ribi ." Majd kinevettek a talpnyalóiddal. - Fakadtam ki . Ezt nem bírom. Itt helyben,megfojtanám. Le kell nyugodjak,vagy rosszul leszek. Komolyan .

- Ohh,tényleg?!  Nem is tudom ki vette először észre ezt. - Próbált a karomhoz nyúlni,de én gyorsabb voltam. Így el húztam a karomat érintése alól.

- Hogy mi ? Te kutakodsz utánam? - Köptem felé a szavakat. Cara pedig csak mosolygott. Fel álltam a székről,és   éppen kezdtem volna belefogni a szidásomba. De az igazgatónő megakadályozott..

- Kérem, Yasmine üljön le a helyére,és hallgassa végig Carát. -

Le ültem újra a seggemre. Majd idegesen a karomat körbe fontam a mellem előtt.

- Nos, úgy történt hogy... mikor fel akartam menni a szobámba,éppen láttam Yasminét le futni az emeletről. Nagyon aggódtam érte .- Vágott hülye fejet,és rám nézett. Közben,magamba motyogtam ... - Kurva anyádat -

-Mikor le futott,én felmentem a lépcsőn. Úgy terveztem hogy a szobámba indulok. De valami megragadta a figyelmemet.  Yasmine szobájának az ajtaja tárva nyitva volt. Beljebb mentem,és a fürdőbe néztem. A látvány,megrémisztett. A földön heverő véres törölköző. Nem tudtam mire vélni. Majd megláttam az okozó tárgyat. A penge..