9.Chapter

Vége.Mindennek vége.Matty volt az egyetlen biztos pont az életembe,de őt is el vesztettem.Vége a Mattyvel való együtt lét,vége az életemnek.Már semmi nem érdekel,ez volt az életem.Egy szánalmas lány vagyok ennyi...Hogy is gondolhattam hogy miközben van egy barátom addig mással alszom és csókolózok?Én meg őrültem?Igen biztosan.Fel álltam az ajtótól,és a mintha a lábaim vittek volna a megfelelő célhoz.Egyenesen a fürdőbe sétáltam.A tükörbe néztem,és valami szörnyű látvány fogadott,egy  könnycsepp folyt végig az arcomon.Azt hiszem ez volt az utolsó többet nem is tudnék sírni.A sminkem el kenődőt,de többet nem sírok.A kezeim a tükrös szekrényhez nyúltak.A legmélyén megtaláltam ami nekem kellet.A penge csillogott a fénybe.Ebben a percbe,nem érdekelt semmi.Le ültem a földre,és csak tanulmányoztam a pengét,nem húztam végig,alig ha érintette a bőrömet.A Telefonom kezdett el rezegni.Nem akartam senkivel beszélgetni,de a kíváncsiságom megint felül kerekedett,és rá pillantottam a képernyőmre.A látvány hihetetlen volt.Már vagy 4xer hívott.Mit akar ő tőlem?Nem volt elég neki hogy tönkre tette az életemet?Mikor megjelent minden rosszba fordult.

A vállamat megrántottam.A telefon még mindig rezgett de nem érdekelt.A pengét a kezembe olyan erőset szorítottam,hogy el vágta a tenyeremet.Nem fájt.A penge vöröslött a véremtől.Nem tétlenkedtem tovább,a karomon húztam pár csíkot.Megnyugtató érzés mondhatom.Teljesen felszabadított.Mintha...mintha más lennék.Ez valamiért erősebbnek  éreztem magam.De tudtam hogyha valaki meglátja annak nem lesz jó vége.Csak le fognak nézni hogy milyen egy szánalmas csaj vagyok.Hát igen  nézzetek meg:A nevem Yasmine Yousaf aki olyan szánalmas hogy vagdossa magát.Hát nem jó?

Fel sem vettem hogy a karomból ömlik a vér.Gyorsan egy fehér törölközőhöz kaptam.Hozzá szorítottam a friss sebekhez.El sem hiszem hogy ilyet csinálok.a fehér törölköző immáron pirosban pompázott.Az egész törölköző véres lett,a karom miatt.Szerintem most én el megyek és csinálok magamnak egy rohadt jó tetkót.

Fel álltam  a fürdőből.A véres törölközőt a padlón hagytam.Azt hiszem most jött el az én időm.Változtatunk egy kicsit.Elegem van a  régi Yasmineből,aki egy fiúért sír.Nem nem.Most ők fognak értem sírni.Ez van .És ha Harry  játszadozni akar ,akkor ne velem tegye ezt,vannak más kis ribancok.Az utam a szobámba vezetett.Ki vettem a bőröndből egy fekete pulóvert és fekete bőr nadrágot.A változásom remélem eléri a célját hogy fel figyeljenek rám.elegem van mindenkiből.És ha elegem van akkor annak nem lesz jó vége,mivel akkor idegrohamok jönnek rám.Idegbeteg leszek,és az nem egy jó látvány.Habár olyankor,mindenkit szét verek...Egyszer egy  törölközővel kivertem az ablakot,mert olyan erősen el dobtam...Szóval ha szükséges lesz Harrynek akkorát le keverek....

Ki szaladtam a szobámból,majd a fehér telepjáróm felé indultam meg.Az érzések amik kavarogtam bennem leírhatatlannak bizonyultak.Utálom,utálok mindenkit,utálom az életem mert ilyen elcseszettre sikerült,utálom Harryt azért mert többet érzek mint kellene és ezt csak neki köszönhetem Mattyvel.De ma,ma teljesen megváltozok.Be ültem a fehér telepjárómba,majd be indítottam az autómat.Az első hely ahova mentem az egy tetkó szalon volt.Hát igen,nem tudom miért de úgy érzem most ez lenne a helyes.Jahan szalonjába mentem.Igazából ő mindig szeretett rajzolni rám mikor kicsik voltunk,csak mindig azt mondta hogy ne mond el anyának..de anya valamilyen úton-módon meg tudta
.

Le parkoltam az üzlet előtt,remélem nem  látja meg azt a csúnya sebet amit okoztam magamon...Ki szálltam a járműből,majd be zártam.Féltem,féltem a tudattól hogy valahogyan rá fog jönni hogy nincs rendben valami,ő mindig meg érzi.Ki nyitottam az ajtót,és akkor tudatosult bennem hogy semmi baj nem történhet,hiszen az én tesóm akinek bármit elmondhatok,és nem harapja le érte a fejemet.Oldalra döntöttem a fejemet ahol megláttam Jahant tetkózni.Ilyenkor tök nyugalmi állapotban van.Én is gondolkodtam már rajta hogy ne álljak be,de mivel anyu nem igazán szerette volna nem tettem.De most inkább kockáztatok.A nővérem éppen végzett a műalkotásával,a nő boldogan ült fel,majd gyorsan távozott is

Miután el végzett még pár tisztítást,felém fordította a fejét,és egy olyan nagy mosoly jelent meg az arcán,hogy rendesen kirázott a hideg.Úristen felém közeledik,és az a fej,jajj félek..Mikor előttem állt megfogott és magához rántott.Ez kellett nekem,egy jó szoros szívből jövő ölelés.Ugy szorítottam mintha az életem múlt volna rajta.De ahogy látom ő nem ellenezte,inkább csak viszonozta,és egyre erősebben szorítottuk egymást.

"Mi van kislány,hogy hogy bejöttél?A múltkor nagyon eltűntél,tudod hogy aggódtam miattad?Bele haltam hogy nem tudtam hol vagy,ilyet többet ne merj csinálni."A hangja tele volt aggodalommal,és hogy az ő kis hugikáját el fogja veszíteni.Ez nem így van,és soha nem tenném.Csak kellet egy kis fejszellőztetés.És tudom hogy nem helyes amit teszek,de nem mondhatom el.

"Jó,igazából,umhh...kéne tetkó..."Hunyorítottam,láttam az arcát.Biztos kiakadt.De mikor teljesen felnyitottam a szemem,az értetlenség látszódott az arcán.
"Jó,persze hogyne megcsinálom,de ez most mi volt?"röhögte el magát..

"umh..azt hittem hogy nagyon kifogsz akadni."

"erre vártam már évek óta."mosolygott ,ami engem is erre késztetett.

"Na de akkor hajrá."

Le ültem az egyik székre,el mondtam milyen tetkókat szeretnék.Hozzá is látott.Alig beszéltünk egymáshoz,max annyit hogy jól vagy?hmm..igen én is..Ennyi volt a beszélgetés.Az első  tetkóm a nyakamon volt.Majd azt követte a vállam.Egy koponya amibe bele van szúrva egy tőr.Éppen így érzek most.Alig volt már pár lépés,és majdnem kész volt a tetkóm,mikor Jahan hirtelen megszólalt.
"Umh...amúgy ma be jön a szerelmem,csak be akarom neked  mutatni ha nem gond."Mosolygott.

"De hogy is,végre megismerhetem.Csak úgy szólok ha meg bánt kiherélem."Kuncogtam,mire ő is el nevette magát.

"Ő rendes,cuki,aranyos..."Ábrándozott el,de én csak ennyire emlékszem.Ugyan is az ajtó nyílása zavarta meg a "beszélgetésünket",pontosítva az ő hablatyolását.

Fel ugrott majd oda ment egy kibaszottul ismerős alakhoz és lesmárolta.Várjunk csak,ez nekem nagyon ismerős.Nee..Kérlek Jahan ,ugyan nem Ő.Miért pont ő?Csak mosolyogva egymást pásztázták,mire meg hallottam ahogy Jahan mondja : Be mutatlak a húgomnak.Erre oda jöttek hozzám.Legszívesebben el futottam volna.De nem megoldás megfutamodni az érzések és a problémák elől.Kíváncsi vagyok hogy milyen az Ő tárasaságában.Várjunk csak, szóval akkor Ő volt amikor beszélt a telefonba.Éreztem hogy valami nincs rendben.Végig mondogattam magamba hogy semmi baj,Yazzy nyugi..Ide értek,én pedig a legszebb mosolyomat  vettem fel.El sem hogy milyen jól csinálom, hiszen színésznek kell hogy menjek.

"Yasmine,ő itt Harry"Mutatott be Jahan.Na ne mondd ,nem is tudtam....Már egy kicsi kellett volna hogy fel robbanjak,de nem tehetem,erősnek kell lennem."Harry ő itt Yasmine,a húgom."Mondta mosolyogva Jahan,ohh nyugi Jahan ő is tudja nagyon is jól hogy ki vagyok.

"Ne ,hívj Yasmine-nak..."A számat olyan kicsire préseltem,remélem azért meghallotta.De biztosan ,mivel a mosoly le került nyomban az arcáról.

"Umh...Kmh..."Hát igen a kínos csend be állt,amit Harold