10.Chapter

Két fagyos zöld íriszbe bámultam,még meg nem hallottam Jahan hangját. 

"Te meg őrültél?"Sikított fel a nővérem,akitől ki szakadt a dobhártyám.A kezemet a fülemhez tettem.Majd mikor abba hagyta vissza engedtem magam mellé,de felcsúszott a pulóverem vége,így megmutatva  a fiúnak aki miatt okoztam a friss sebeimet.Akaratlanul is a fejem vörös lett.Elkaptam a tekintetem,és a pulcsim úját húzogattam lefele.

"Yazzy,miért is akarsz te ennyi tetoválást?"Nos,ez egy igen költői kérdés volt drága egyetlen nővérem.

"Csak..."Mondtam a kelleténél kicsit durvában,majd mikor a szemébe néztem,a szomorúság villogott,és az arcáról le fagyott a mosoly. Egyből vissza vettem."Umh...Csak umh...szeretnék bizonyítani..Mármint....Anya elég fogok állni,elegem van belőle hogy mindig így viselkedik velem.Teszek róla hogy most ne így legyen."Jahan egy pillanatra megállt. azt hittem hogy valami rosszat mondtam, de ahogy láttam nem éppen. A tetováló gépet le tette a mellette lévő asztalra. Mosolyog ...és csillog a szeme ajajj...

"Ne,ugye most nem fogsz bőgni?!."Aggódó tekintetébe néztem,éppen egy könny gurult le az arcán. Észre vettem hogy a  göndörke már rég nem is volt köztünk. Nem törődtem vele ugyan is nem érdekelt...Na jó még is , kíváncsi voltam hogy hova a francba mehetett. Jahan egyre jobban közeledett,majd végül megölelt.

"Jól van,de vigyázz magadra. Tudod anya milyen. Emlékszel mikor meglátta az én tetoválásaimat. Teljesen kiborult. Azt mondta hogy többet ne is menjek vissza. Te is jól tudod hogy nem mehettem oda vissza, és szívem szerint nem is akartam." El engedett a szorításából,majd egyenesen a szemembe nézett." Tudtam ,hogy valamiből el kell magam tartsam. 17éves voltam Yasmine. Akkoriban még nem is igazán gondolkodtam, találkoztam pár fiúval, akik rögtön be fogadtak engem. Az övék volt a másik szalon a környéken. Szerettem rajzolni, és ők ezt ki is használták. Ahogy teltek az évek,egyre jobban bele tanultam a munkába. Szerettem ezt csinálni ,ez az életem. Egyre több és több tetoválásom lett. De mikor 24 lettem találkoztam Harryvel, teljesen bele estem ő akkor volt 18éves. Egyre többet lógtam a munkából,a fiúk azt mondták hogy kirúgnak. Először fel sem fogtam mit is mondtak,majd a düh irányított,és hát azt mondtam hogy létre hozok majd én magam egy üzletet. És tessék most itt vagy a saját szalonomba. De ha anya ezt meglátja nem tudom mihez fogsz kezdeni , lakhatsz nála...."Nem engedtem meg hogy el mondja ,nem fogok nála lakni,és közben egész végig Harry mellett kell hogy legyek.Persze ,arról álmodni sem mernék.

 "Nem...nem Jahan nekem ott a fősuli,és ha ki is dob otthonról, én ott lakhatok..."Vágtam közbe mondandójába.

Végül is igazam van...Azon ne múljon hogy ki fog dobni.Azt hiszem a hallgatás beleegyezés.Szóval ez Jahannál sem volt másképpen,és végre készen voltunk a tetoválással. szerettem volna ezt a napomat vele tölteni,de sajnos rá vár a munka. El köszöntünk egymástól, és tájékoztatott hogyha voltam anyánál rögtön hívjam fel...Hmm hát igen ma megyek  el és úgy érzem készen állok rá..De azt hiszem előtte még kéne egy kis Jameson...Hmm majd veszek visszaút fele.

Amint ki sétáltam az üzletből,hirtelen neki csapódtam a hideg téglafalnak. A telefonom ki esett a kezemből,így a szürke járdára ejtve. Nem mertem fel nézni. A csuklómat,erősen a falhoz szorította valaki, éppen a sebemet fogta meg halkan fel szisszentem a fájdalomtól. Azt hittem megfogok őrülni a fájdalomtól,amit rám mért. Izmos mellkasa hozzá csapódott az enyémnek, ez által teljesen össze olvadtunk. A félelem felül kerekedett rajtam,nem volt merszem fel nézni hogy ki a  tettes.  Halk szitkozódás hagyta el a számat. Mikor, a férfi a fülemhez hajolt éreztem a göndörödő fürtöket az arcomnál. Ezt egyszerűen nem hiszem el.Harry.

"Miért csináltad?" Dörmögte rekedten a fülembe. Meg fogta a bal kezemet,és feljebb húzta a pulcsimat. A sebeimre céloz...

"É-én..."Csak ennyit bírtam ki bökni. Egy árva hang nem jött kis a torkomon. Amitől csak még jobban dühösebb lett. Felnéztem,a feketén csillogó szempárba, ami az én barnáimat fürkészte,szemei furán csillogtak... Lélegzésünk nem volt egyenletes,mindketten ziháltunk.

"Mondj már valamit,bassza meg."Kiabálta suttogva.Majd egy csapódást éreztem a fejem mellett. A szemeim ösztönszerűen csukódtak le. Az nem igazán lenne a legjobb ha elmondanám hogy miatta tettem..Szóval valamit ki kell nyögnöm...  

"Umh...n-nem tudom ...Matty miatt...." Ne..Miért pont őt kellett említenem?Hülye vagy Yasmine...Most 100% hogy baja fog esni..Ezt nem hiszem el... Nyomban le sütöttem a szemeim,a cipőm orra érdekesebb lett,mint Harry dühös arca. Egy ideig úgy maradtunk,nem mertem a szemébe nézni,ezek után.

Azonban arra lettem figyelmes,hogy eltűnt előlem izmos alakja. Féltem,mi lesz ezután?Mi lesz ha  megveri? Mi lesz ha magát fogja hibáztatni? Mindig csak Mi lesz ha... Talán itt van az ideje hogy tegyek is valamit...Harry  a fekete autójá-hoz sétált. A szívem ki hagyott egy ütemet,és azt hittem ott fogok el ájulni. Össze szedtem minden bátorságomat,és meg fordultam .

"Harry...még is hova a francba mész?" Kiáltottam utána,csak álltam ott tehetetlenül. Észre sem vettem hogy alig egyetlen egy méter lehet köztünk. A háta meg feszült,és a a kezeit ökölbe szorította. Az érzés ami körül vett minket,felülmúlhatatlannak bizonyult. egyszerűen nem is mertem bele gondolni hogy mi lesz ha hagyom Harryt...

"Meg ölöm azt a rohadékot."Szűrte ki a szavakat a fogai közt. ..Nem nem és nem...Nem teheti ezt. Ez bűncselekmény lenne nem? Harry megfordult és egyenesen a falhoz lökött. A lábaim fel adták a szolgálatot,készültem elesni,de Ő meg fogta a karom,ezzel vissza húzva magához. Még most is milyen furcsa,vagy 1 fejjel magasabb nálam,és fel kell néznem rá. Szólásra nyitotta a száját,de a el kezdett valami rezegni a zsebembe. Ohh hát persze hogy ilyenkor kell hívni. Ki vettem a telefonomat,és azt hittem hogy ott helyben el ájulok...Matty.. Ennyi állt a kijelzőn..

"Vedd fel.."Utasított Harry mérgesen...Mit tehettem volna mást?Amúgy is kíváncsi voltam hogy mit mondtak neki azok a kis ribancok. A fülemhez emeltem a készüléket,senki nem szólalt bele,majd hallottam krákogni Mattyt..Azt hiszem most jött el az én időm. Harry arrébb állt,így tudtam magyarázkodni...

"Figyelj Matty...Az a csók Harry és Én köztem semmi sem volt..Érted?" Kezdtem bele mondókámba,mikor oda néztem,Harry öklei ökölbe szorultak,és szemei szikrákat szórtak rám. Próbáltam nyugodt lenni,de valahogy nem ment. És amúgy is..Ki hívja fel ilyenkor a barátnőjét ha el mondták az igazat??

"Hogy mi a ...?Mi van ? Te és Harry ?Nem ezt nem hiszem el." Na Ne... Ugye ez most csak viccel? Nem mondták el neki? Na jó ez a legkínosabb helyzet..

"Umh...Uh..Izé kivel beszéltél?" Próbálok más témára térni,de ez esetben nem hagyja magát. Jó ,én sem hagynám ezt annyiban...

"Ahhoz nincs semmi közöd...Ja ,és utoljára Viszlát.."Mondta majd le csapta a telefont.A düh felül kerekedett rajtam,és úgy éreztem hogy most földhöz kell vágjak valamit..

A telefonomat nem csaphattam a földhöz,és a táskám a kezembe  volt. Harry közelíteni akart felém. Le vettem a vállamról a táskát,és elkezdtem csapkodni a földhöz. A szemei kitágultak,és össze ráncolta a szemöldökét. Aggódó tekintetével bámulta mit teszek éppen. Le kell állnom. Harry közelebb jött hozzám,és megfogta a karomat. Az érintésétől egyből le nyugodtam. A közelsége melegséget árasztott el a testembe. A bőröm mintha égne,az érintésétől.

"Hagyd abba Yasmine." Ahogy kimondta ezeket a szavakat. A szívem gyorsabban vert. És úgy éreztem hogy mindjárt kiesik a helyéről.. Ahogy arra gondoltam hogy mit is tettem az előbb,teljesen elpirultam. Amint Harry csak halk kuncogást engedett. Az a mosoly te jó ég... A mosolyától nekem is mosolyognom kellett. Akármennyire is mérges és szomorú voltam. Közelebb jött hozzám,majd hatalmas kezeit a hátamra simította. Fel sem fogtam egy pillanatig hogy mit csinál,majd pár másodperccel a nyaka köré tettem a karjaimat,és le húztam magamhoz meg öleljem. A kezét a hátamon fel le mozgatta,ami egyfajta biztonság érzetet adott.. Mély rekedtes hangja rántott ki,gondolataimból. "Jól vagy?" Kissé hátrább áll tőlem hogy szemeimbe nézzen.

Bólintok.

"Hova szeretnél menni?" Kérdezi rekedtesebben,a hangja nyugodtak hangzik. Hál'Istennek le nyugodott..

"Uh...hát haza kéne mennem...Szóval..." Engedtem el az ölelésünkből.

"El viszlek" Mondta halkan. Azt sem tudja merre kell menni...Vagy talán még is? Biztos volt már hogy Jahan el hozta . De akkor én miért nem láttam ....

" umh...szerintem ez nem jó ötlet,meg uh...itt a kocs..."Nem engedi hogy befelyezzen,mutató ujját a számra emeli.

"El viszlek." Ismétli meg újra. tudom hogy makacs vagyok,de ő is az. Nem próbálok erősködni,hisz tudom hogy úgy is ő nyerne.

Az autó felé sétálunk,ki nyitja nekem az ajtót,be pattanok a kocsiba. Majd nézem  ahogy át sétál a másik oldalra. Ahogy  be ül a volán mögé,egyből be kapcsolom az övemet. Felvont szemöldökére nézek.

"Most meg mi van?Neked is be kéne kapcsolnod.." Kérdezem és értetlenség tükröződik vissza hangomból.

"Oh..Semmi csak..." Hallom ahogy el kezd nevetni?Mi a kibaszott baja van ennek? " Csak...Én soha sem szoktam ..."

"Ohh...értem,szóval ez olyan kurva vicces?Akkor neves majd ha  neki ütközöl egy kibaszott fának,és megsérülsz.."Csattanok fel.A hangom sokkal magasabb lett mint pár perccel ezelőtt...Nem szeretem ha ilyen témákról van szó,mivel még mindig bennem van az ahogy neki ütközünk a fának,eszméletem vesztem és az oldalamon egy heg van. Ő ezt nem tudhatja,de nem is szeretném hogy tudjon róla.

"Hogy mi van?"Tekintete komollyá válik,és a röhögést is abba hagyja. Szégyenlem magam amiért csak így neki rontottam,de igazam van. Az arcom valószínűleg teljesen elpirult ezért le hajtom a fejem,és hagyom hogy a hajam körbe ölelje a hajam,ami megvéd.

"Mindegy...csak kapcsold b, kérlek."Könyörgök neki,mire sóhajt egyet,és végre be kapcsolja az övét. Az eddig visszatartott levegőt kifújom. Harryre nézek,akinek a keze a kormányon pihen,és kifele bámul.

"Umh..Nem akarsz el indulni?"Kérdezem. Mire ő rám emeli tekintetét.

"Uh...Hol is laksz?" Kérdezi,mire kitör belőlem a röhögés. Ez most viccel? Biztos hogy volt már nálunk,ugy hogy ne játssza nekem a kis "ártatlant".  "Yasmine,hagyd már abba." Mondja komolyan,a kezemet a szám elé teszem és próbálom magam vissza fogni. Rá nézek és a szemeiben zavartságot fedezek fel. Zavarban van.

"Ne tégy  úgy ,mintha nem tudnád." Mosolygok rá. Mire ő fel húzza az egyik szemöldökét.. " Te tényleg nem tudod." Komolyodok meg végre,és a torkomat köszörülöm.

"Azta,kitaláltad?Azt hittem magadtól nem is jössz rá." Mondja mérgesen,oda adja a telefonját,én pedig be ütöm a GPS-be hogy hol is lakunk.

******

Nem sokat beszéltünk mióta el jöttünk,vagy is nem is szólt hozzám. Ami rossz érzéssel tölt el....... Basszus a Jameson.. Ahogy meglátok egy benzinkutat közeledni, el kezdek sikongatni.

"Állj meg Harry,állj." Kiabálok rá,a szemeiből nem tudok mit kivenni,de nagyon meg rémült,csak rá kell nézni az arcára. Ahw...pont a benzinkút előtt. Azt hittem el mentünk,és rohadtul kell pisilnem. Ahogy rá nézek ,a szívem össze szorul hogy látom őt ilyen megrémültnek.

"M-mi a b-baj?"Dadog. A hangja remeg,basszus nem kellett volna rá hoznom a frászt,de mindjárt be pisilek.

"El kell mennem" Alig bírok valamit kinyögni,a lábaim keresztbe vannak csavarva,és egyre erősebben tartom őket.

Harry furán néz rám. Majd el kezd perverzen mosolyogni. A szemei tele vannak játékossággal. Az övévét kezdi birizgálni. Ahjj,Istenem miért érti félre. Szólásra bírja magát,de közbe vágok ahogy mondana valamit.

"Pisilni,most"suttogom,az arcáról el tűnik a perverz mosolya,és a játékosságot csalódottság váltja fel. De még mindig látom csillogni a szemeit. A kezeit vissza helyezi a keze mellé.

"Akkor hajrá,ne hogy olyan legyen az ülés."Mosolyog,és a gödröcskéi előtűnnek,amitől nekem is mosolyogni támad kedvem. De nem most. Ki csatolom az övemet,és be futok a benzin kúthoz. Hallom ahogy Harry be viszi a kocsit az udvarba,hogy ne álljon az út közepén.