12.Chapter

Anya arcáról,le sem lehetett vakarni a mosolygást,míg meg nem látott engem. A pohár ki esett a kezéből,és a szája is tátva maradt.Anya ott állt az ajtóban. Halott sápadtan,összeszorított ajkakkal. Hosszasan rám emelte tekintetét,próbálta összeszorított ajkai között kipréselni a szavakat,de hiába.

- Van fogalmad,mit műveltél? - kiáltotta felém. Igencsak kiülhetett arcomra a rémület. A feje láng vörös volt. És a kezei, a levegőben jártak össze-vissza.

- Anya... - Próbáltam le állítani,de ez sikertelenek bizonyult.

- Nem,nem és nem. Apád ki fog borulni,mi-mit csináltál magaddal?És miért?- Jött közelebb hozzám,és erősen megszorította  a karomat. Úgy éreztem abban a pillanatban,hogy Yasmine,most,most fuss el. De a lábaim a földbe gyökereztek. Tudom hogy megszegtem az általuk feladott szabályokat.De ez az én életem.

- Anya,ez az ÉN életem. - Hangsúlyoztam ki,az Én szót.

- Ki tette ezt veled?Ki volt az?Csak nem...-A hangja fokozatosan halkult el. Anya nem sokkal volt magasabb nálam,de  még így is fel kellett néznem rá a kicsiségem miatt.. - Tudtam,tudtam hogy ez lesz hogyha fősuliba engedlek. Punk haverjaid lesznek,és te is olyan szörnyeteg leszel mint ők. - Olyan erővel támadt rám az érzelmi áradat. Behunytam a szemem,és próbáltam magam visszafogni. Lassan visszanyertem önmagam.

- Ohh,szóval egy szörnyetegnek tűnök?Igen anya? Egy szörnyeteg vagyok a szemedbe? - Kiabáltam rá,Anya meghátrált,de hamar megtalálta egyensúlyát. Ajkait össze szorította. Már csak azt éreztem hogy a fejem a másik oldalra csapódott,és az arcom is sajogni kezdett. Éreztem, hogy arcomból kifut a vér,és egy pillanatra teljesen lebénultam. Mi? Most ez komoly? Anya megütött? Ezt nem hiszem el. A kezemet, az arcomra helyeztem. Majd rá néztem, könnyek szúrták a szemem sarkát,ami hamarosan le gördült az arcomról. Ez a legszörnyűbb napom.

- A főiskolából,pedig még ma ki iratkozol. - mondta majd a kezét fel emelte. Anya készült vissza menni. De önbizalmam hirtelen megnőtt,és szembe szálltam vele.

- Nem. Nem fogok ki iratkozni abból a kurva fősuliból. - Fakadtam ki, Anya megfordult és a szája is tátva maradt. Sosem beszéltem előtte még csúnyán. A könnyeim egyre jobban folytak,és a zokogásom is jobban hallhatóvá vált.

- Hogy beszélsz te. Yasmine Yousaf. - Közeledett felém anya. A hangja magasabb volt,az eredetinél. A kezét a levegőbe emelte. A fejemet le hajtottam,és a szemeimet szorosan összezártam. Cipő kopogásokat hallottam közeledni,felénk. Nem éreztem ütést,csak rekedtes hangot.

- Miss. Yousaf,az hiszem,ennyi elég. - Dörmögte,majd magához,húzott. A kezeim ,még mindig az arcomon voltak. A karjait a hátam köré fonta,én pedig bele fúrtam a mellkasába az arcomat. És még csak most tudatosult bennem,hogy nincs rajta póló.

- Ki vagy te,hogy meg mond hogy mikor lesz elég? - Kérdezte anya. A hangja nagyon dühös volt. - Te csináltál szörnyeteget a lányomból,te voltál te utolsó barom ! - Kiáltozott anya.

- Anya, hagyd abba. Te ezt nem érted. - Szóltam közbe kiabálva,mielőtt még olyat mondana...

- Ohh,igen pontosan. Nem értem,azt hogy egy félmeztelen punk fiút ölelgetsz.- Kelt ki magából teljesen. Azt hiszem teljesen el vesztette az önkontrollt.

- Miss. Yousaf , szerintem ne avatkozzon bele az életembe. Igen,talán lehetek egy barom. De azt hiszem most Yasmine velem jön. Viszlát.-   A hangja,tele volt dühvel. A mellkasa megfeszült. Végül erőt vettem magamon,megfordultam Anyával szembe.

- Szia ,Anya. - Kézfejemmel,le töröltem a könnyeimet,majd megfogtam Harry kezét és sarkon fordultam. Mogorva arccal nézett rám, de azonban elkaptam a tekintetem.

- Hova mész?

- El innen,és tudod mit anya? Vissza sem jövök.Jahan is jól tette. Meg értem őt. És igen ha már így tudni akarod az igazat,ő volt az. Ő csinálta ezeket a gyönyörűségeket nekem. Ja és megyek csináltatni piercinget. - Válaszoltam flegmán. Hirtelen meg nőt  az önbizalmam,mivel anya a szoba másik felében volt,és tudtam hogy innen nem eshet bántódásom,és amúgy is én gyorsabban futok. Az ajtóban álltunk,és anya döbbent arcát néztük.

-Jó,menj csak. Menj és legyél te is olyan barom mint Ő! - Mutatott Harryre.

- Anya... Ő nem barom... - Kiabáltam rá. Bár azt sem tudtam hogy mit mondjak,de meg akartam Őt védeni,mivel ő is megvédett a gonosz boszorkától.

-Még mindig nem fejeztem be.! -Nézett rám,dühös tekintetével. - Ha innen ki lépsz,ne is gyere vissza. Többet nem vagy a  lányom. - A szavai fájtak,nagyon fájtak. Ki tiltott a házból,és azt mondta hogy nem vagyok a lánya. Anya az ajtóban állt,és várta hogy hogy döntök. Én túlságosan is makacs és önfejű vagyok ahhoz hogy azt csináljam amit ő mond. Arcomról,le vakarhatatlannak bizonyult a szomorúság és csalódottság. Válasz nélkül becsuktuk magunk mögött az ajtót. Csak egyenesen bámultam,a távolba.

Fogalmam sem volt hogy most mit csináljak.Fel kéne hívjam Jahant. Hiszen meg ígértem neki. De most kis híján sokkos állapotba kerültem anya reakciója miatt. Fel sem tudom fogni,hogy az előbb mit mondott nekem.  Többet nem vagy a lányom. - Szavai víz hangoztak fejembe. Ez hihetetlen,ez nem történt meg. ez most kb. annyira fájt,mint a seb amit Harry erősen szorított. Azt hiszem, több ilyen butaságot, nem fogok csinálni. A gondolatmenetemből,egy hatalmas kéz,zökkentett ki és mellé egy rekedtes,sexy hang.

- Hé,jól vagy?

- N-Nem igazán. - A vér sós ízét  éreztem a számban. A föld felé hajoltam,és köptem egyet. Piroslott a vértől. Bizonyára megharaptam az ajkamat,mikor...hát ..anya megütött...

Lejjeb sétáltunk a tornácról,és a járda szélénél álltunk meg. A zsebemből,elő kotorásztam a cigimet. Ki vettem belőle egy szálat,majd meg gyújtottam. Megnyugtató érzést adott. a füstöt ,felfelé kezdtem fújni. Ki vettem ,a számból a cigarettát,majd Harryre néztem,aki minden egyes mozdulatomat figyelte.

- Kérsz? - Nyújtottam felé a cigis  dobozt. A dohányt a szám elé helyeztem. mikor láttam hogy Harry közeledik. Telt rózsaszín ajkai megtalálták a csikk végét,és egy nagyot szívott belőle,majd ki fújta a füstöt. Ugyan akkor az arca csak pár centire volt,az enyémtől. A szemembe ,majd az ajkaimra nézett. Fáj,még mindig. El akartam kapni a tekintetem,de Harry meg állított, mutató ujját az állkapcsomra helyezte,ezzel elérve hogy rá nézek.

Akaratom ellenére is tekintetem szeméről,a rózsaszín telt ajkaira vándorolt. Ajkaimat beharapva.néztem . Gyorsan vissza irányítottam figyelmem zöld íriszeibe. Egy fülig érő mosoly terült  szét arcán. Valószínűleg le buktam.  Éreztem, hogy arcomba száll az össze vér. Harry megint rám nézett majd nagyon vészesen közeledni kezdett hozzám. Szemei le csukódtak,majd nem sokkal később az enyémek is ,mikor meg éreztem puha ajkait az enyémet. ajkaink tökéletesen illett az egymáséhoz.

Nyelveink vad táncot jártak egymással. A csókunk egyre szenvedélyesebb lett. Harry meghúzta ajkával az enyémet. Bal keze a tarkómon,míg jobb az oldalamra vándorolt. a szemeim kipattantak,mikor a sebemhez ért. Szó szerint le löktem magamról. Ez a dolog nagyon nehezen érint engem,még mindig,és nehéz el felejteni.

- B-Bocsánat,nem akartam. - Dadogtam össze-vissza. Míg meg nem éreztem,a kezét az arcomon.

- Nem kell,bocsánatot kérned. - dörmögte,majd egy hosszú csókot nyomott a homlokomra. Ez a rettentően kedves gesztusért bármit megtettem volna. És azt hiszem,már eleget tettem érte....