A hirtelen jött ütéstől,hirtelen kaptam oda kezemet az égő pontra és kezdtem el sírni. A könnyeim csak úgy folytak az arcomon. Fogalmam sincs mit képzeltem,tudtam hogy Ő nem egy "szent". Mi olyan rosszat tettem hogy ezt érdemlem? Hihetetlenül dühös vagyok rá. Nem hiszem ,hogy csak ez az út volt rá,hogy elhallgathasson. Nem hiszem el hogy ez tényleg megtörtént. Vajon,csak velem ilyen kegyetlen? Vagy más lányokkal is ezt csinálja? Hülye kérdés ,biztosan.
Az ablakon kifele bámult. Az idő jellemezte hangulatomat. Nem bírtam tovább egy helységben vele lenni.. A szürke műszerfalon,megláttam egy kulcscsomót. Biztos voltam benne ,hogy ez az amivel a házat nyitjuk,és egy kis szabadságra lelek. Le kaptam a kulcsot,majd rohantam egészen,a bejárati ajtóhoz. Ahogy mondtam,a bejárati kulcs volt. Becsaptam magam mögött az ajtót,majd a cipőmet le se véve,szaladtam fel a szobámba.
Igen,a nővérem mindig azt mondta: ha valami baj van hozzám jöhetsz lakni - . És most egy ilyen helyzetre tökéletes volt. Be rontottam a szobába. A fehér ágyneműre dobtam ,magam. A párnába fúrtam a fejemet,és elkezdtem hangosan bömbölni,mint egy kisgyerek. A kezeimet szét tártam ,hogy kényelmesen feküdjek,azonban valami meg akadályozott ebben.
Talán egy plüss lehetett az. Felnéztem hogy mi az okozója,nem hittem a a szemeimnek. A macim. Régen mikor kislány voltam,vele aludtam. Imádtam ezt a macit,soha nem váltam meg tőle. Bár,fogalmam sincs hogy hogy kerülhetett ide .... Az a lényeg hogy meg van.
Magamhoz öleltem,majd úgy sírtam tovább... Hallottam, ahogy Harry is bejött,féltem. Azt hiszem ,félek tőle. De nem szabad ezt mutatnom,mert akkor túlságosan is sebezhetővé válok,és azt meg nem szeretném. Nem szeretnék,gyengének mutatkozni,előtte. Csak reménykedem benne,hogy nem jön be a szobába. áhh,úgy sem fog ....
A fejemet,vissza hajtottam a macimra,és gondolkodtam. cipőkopogásra lettem figyelmes azonban,egyre csak erősödtek a léptek. Tudtam,hogy Ő az. Csigalassúsággal nyitotta ki az ajtómat,majd lépte át a küszöböt. A szívem hangosan dübörgött mellkasomba,a levegőt gyorsabban vettem,és a szemeimet,összeszorítottam. A barna macit, erősebben fogtam. Azt hittem el megy,mert hallottam ahogy be csukta az ajtót,mind addig,amíg meg nem hallottam egy mély,rekedtes hangos.
- Yas... Figyelj. - Megállt,majd nagy nehezen,de kibökte. - Sajnálom,nem akartam. Oké? De,egyvalamit jegyezz meg. Nem beszélhetsz velem így.
Keserves nevetésbe kezdtem,majd hátamra fordultam,és rá mosolyogtam. Gyűlöllek.
- Yasmine,kérlek... Válaszolj. - A hangjában megbánást véltem fel fedezni,amitől meglágyultam,de még mindig dühített.
- Oh tényleg,Harry? Sajnálod? Még is ki vagy te,hogy megmond nekem hogy mit tegyek,vagy hogy hogyan beszéljek veled? Tudod.... Nem érdemelsz meg egy olyan lányt mint Jahan. Ő biztos nem akarta volna hogy ezt tedd...
- Most jól figyelj - Jött teljesen közel hozzám,majd megfogta a pólóm nyakát. - Te csak itt egy senki vagy. Érted? Nem is a nővéredért teszem ezt. Világos? Te nem tudod hogy ki vagyok én.
- Uhm,azt hiszem hogy csak egy diák a fősuliból? - Kérdeztem flegmán. Mire a keze lendült volna,de nem engedtem meg neki az örömöt hogy hozzám érjen. a fejemet le hajtottam,és fel emeltem a lábamat,készülve megrúgni őt,viszont Ő gyorsabb volt. Elkapta a lábamat és a földre kényszerített.
- Ez ügyes volt. Viszont még tanulhatnál. - Röhögött ki,majd el hagyta a szobát,az ajtót úgy hagyva.
- Az ajtót,luxus be csukni? - Kiáltottam utána. Majd egy nem várt pillanat,és mancsok dobogását véltem felfedezni.
- Juno. - Kiáltottam fel,egyből rám ugrott,majd az arcomat kezdte nyalogatni. Juno már kiskorom óta meg van,együtt nőttünk fel,miden titkomat elmondtam neki,bár nem tudott beszélni,de legalább valakinek el mondhattam,és azt hiszem az évek során ez nem változott. Az nem őrült dolog hogyha beszélsz a kutyádhoz,de ha megszólal,na az nagy baj... - Szia,kicsi... Megnőttél drágaságom. - Beszéltem a kutyámhoz.
***
Az éhségem felülkerekedett rajtam,és a hasam is korgott,így jelezve hogy ennem kéne már. Junot el engedtem,majd kiszálltam a puha ágyamból. A konyha felé vettem az utamat,és közben reméltem hogy egyszer sem fogok bele ütközni Harrybe. Az az érzés amit most érzek iránta....fel sem tudom fogni hogy mit tett,de ha még egy újjal hozzám is mer érni,kitöröm az ujját. Fogalmam sincs,miért nem léptem,csak sírtam. Teljesen elment az eszem. A konyhába érve,hál'istennek nem találtam senkit. Viszont sajnos,már a nagy csönd sem jelent jót ,ebben a házba. Kezdek félni,lehet épp le akar lőni. - A hűtőből ki vettem egy üveget,nem tudom mi lehet ez,de arra pontra jutottam,hogy nem igazán fog érdekelni. Már olyan mindegy,már megtörtént a baj,nemde? Habár,még bármi megtörténhet. Ami az én esetembe,csak rossz lehet. - Valahogy,kinézem Harryből hogy megtudna engem ölni. Ez hülye gondolat,és talán túl gyerekes is,de ez talán az igazság. Hisz' megütött,oké ,oké ez csak egy pofon volt,de ha azt hiszi hogy ennél többet is tehet,hát nagyon téved. Nagyon rossz,előérzetem van vele kapcsolatba. Közben azt színleli hogy ő egy kis angyalkát,miközben,ott rejtőzik benne az ördög. Hihetetlen. Az ördög is lehet csoda szép nem? Nem bízom benne. És,talán soha sem kellett volna.
- Ezekkel a gondolatokkal ,lépek ki a konyhából,egészen a nappaliig. A nem várt dolog ,hogy egy alvó göndör fiút találok a kanapén,ledöbbentett. Szívem szerint,felébresztettem volna,de nem vagyok olyan köcsög mint Ő ,így csak néztem tökéletesen gyönyörű arcát. Egyszerűen,csak édes mikor alszik. Bárcsak,mindig ilyen nyugodt lenne. Nem kéne vele bajlódnom . De hát,ez az én sorsom. A nővérem le se szar,és szerelmes vagyok a pasijába. Ez ,az a bizonyos háromszög. Valójában,kíváncsi volnék ,mit csinál a nővérem ilyen este,egyedül. A szalon már rég be zárt. Hiszen,már 10 óra is elmúlt. Lassan,már éjfél és még csak nyomát sem láttam ,hogy haza jött volna. Harry ,édesen szuszogott még mindig,nagyon kiütötte magát Az asztalon ültem,egy boros üveggel,a kezemben,és egészen közel hajoltam Harry tökéletes arcához. A szemeimet összehunyorítottam,majd kortyoltam egy nagyot az üvegből. Az elhatározás hirtelen jött,hogy meg keresem a nővéremet. Az üveget le tettem az asztalra,majd fel álltam a helyemről,és fel szaladtam a szobába. Fel húztam egy bőrgatyát,meg egy fekete pulcsit. A fekete válltáskámat,felkaptam magamra,majd rohantam is le a lépcsőn. Harry,kocsikulcsát felkaptam,és bezártam rá az ajtót - biztos ami biztos.
Az autóban bekapcsoltam a rádiót,kellett valami alapzaj. az adrenalin szintem az egekben volt,hihetetlenül forrtam. Tudtam hogy valami történik a hátam mögött. Utáltam,ha valami fontos dolgot,eltitkoltam előlem,és nekem kellett rájönnöm. Életem során,mindig csak csalódtam,szóval most itt volt az ideje hogy rá világítsak néhány, nagyon fontos dologra. a zenét fel vettem max hangerőre,és pont leszartam hogy van aki éjfélkor szeretne aludni. Az In This Moment - Big Bad Wolf ,szó szerint ordított a kocsiban,és fogalmam sem volt hogy hol keressem,Jahant... Hol is lehetne... - gondolkozz az Ő fejével Yas... Minden hirtelen jött... A bár,ahogy ott ülünk és Jahan egy fiúval táncol. Az...Az a fiú pedig Harry volt...... a kormány el fordítottam,így majdnem belehaladva egy árokba,de szerencsére ez nem történt meg. A telefonom,csörgött, Harry volt az,de most nem vehetem fel. Padlógázzal mentem,és pár piroson át is haladtam,viszont ez esetben nem érdekelt. Meg kell tudnom hol van Jahan. Egy autó versenyzőnek éreztem magamat,pláne mikor a klub parkolójánál befordultam. Büszke voltam magaamra,hogy nem törtem szét Harry kocsiját.
Nagy vigyorral szálltam ki a kocsiból,viszont ez hamar abba maradt,mikor Jahan és egy másik pasit láttam,ahogyan épp falják egymást.. Most akkor mi van? .........
